A Magyar Honvédség jelenlegi kulturális szabadidős intézményrendszere átalakításra érett, mert egy olyan korábban ugyan eredményesen működő intézményrendszert konzervál, amely már nem konzisztens sem a megváltozott állománystruktúrát, sem a cél- és feladatrendszert, de még a katonai diszlokációt illetően sem. Ez az intézmény és tevékenységrendszer ugyan így nem követi azokat a civil szférában bekövetkezett változásokat sem, amelyek a művelődési, de különösen a szabadidős művelődési tevékenységeket elsősorban szolgáltatásként fogják fel, amelyeket az állampolgár a szolgáltatótól vásárol meg, és saját igényeinek, fejlődésének érdekében használ.

Sem a színvonalban, sem az eredményességben, sem a hatékonyságban, különösen az állomány személyiségének kiteljesedésében az intézményrendszer hatásmechanizmusa nem vagy csak alig mutatható ki. Elég itt utalnunk egy kutatási adatra, mely szerint 1996-ban a hívatásos állomány 56% - 88% -a sohasem látogatta a kulturális intézményrendszerünk rendezvényeit, és azok, akik látogatták 44%-12 %, azok látogatásainak céljai között vezetnek a baráti összejövetelek, a kulturális szórakoztató rendezvények, a valamilyen vásárlások, és a sor végén szerepelnek a szakkörök, nyelvi kurzusok, szakmai tudományos rendezvények valamit az ismeretterjesztő rendezvények. Azóta olyan kutatás nem történt, amely ezt az állítást cáfolná. Ugyan csak hasonló eredményt találunk a 2001. novemberében végrehajtott kutatási adatok alapján is. Az állomány 3 %-a rendszeresen, 39%-a néha és 58 %-a sohasem vesz részt a klubok rendezvényein. Ha a családtagokat, mint igényjogosultakat is számításba vesszük, azok adatai még kedvezőtlenebbek, 1 % rendszeresen, 32 % néhányszor és 67 % sohasem látgatja az intézmény rendezvényeit.

Felvetődik a kérdés, akkor miért is támogatja egy alaprendeltetését tekintve nem kulturális szervezet, a hadsereg, a kultúrát, a művelődést? Bizonyosan számít valamilyen hozadékra, nevezetesen elsősorban az állandó állomány, a hivatásos tisztek vonatkozásában, sőt eltérő mértékben talán még az ideiglenes tagjai esetében is.

A kultúra elsajátítása, annak mennyiségi és minőségi szintje határozza meg a hadsereg színvonalát, amely elsősorban az állandó, jellegadó állománya megnyilvánulásaiban, a társadalmi nyilvánosságon keresztül válik a társadalom számára is láthatóvá és hasznossá, a hadsereg számára pedig az állandó állomány személyisége kiteljesedésének szolgálatában nyer értelmet. Mint már korábban utaltunk rá, ezek a képességek, készségek és gondolkodási struktúrák képezik az alapját a katonai szaktudás elsajátításának, a személyiség kiteljesedésének. Ezeknek az előzetes képességeknek az elsajátítása a civil iskolák képzésében és részben a szabadidőben történt, míg a szakmai képzés mint már többször is utaltunk rá a katonai intézetekben és a gyakorlatban történik meg. A kettő csak együtt értelmezhető, ám dolgozatunk szempontjából itt a szabadidő lehetőségeinek feltárására szorítkozunk.

A kulturális képességek elsajátítása anyagi erőforrásokat igényel, és ha azt elfogadjuk, hogy a hadsereg nem önmagáért van, hanem társadalmi funkciókat teljesít, akkor látnunk kell, hogy a finanszírozást is a társadalomnak kell vállalnia. Tehát fogalmazhatunk úgy is, hogy a katona funkcionális megfelelése vagy nem megfelelése nem csak a hadsereg, hanem az adott társadalom ügye és érdeke is. Ebben az értelemben támogatja az elkülönült kulturális szabadidős művelődést, ebben az értelemben fogadja el a civilszféra részére korlátozott hozzáférést, tudomásul veszi, hogy ez adja az értelmét az elkülönült hadseregi szabadidő eltöltési tevékenységeknek. Szándékosan nem az objektumokra helyezzük a hangsúlyt, hanem a tevékenységekre, hiszen a szabadidő felhasználása bárhol történhet, annak elsősorban a funkciója jelent értéket a hadsereg számára, amennyiben a fent vázoltaknak megfelel.

A szabadidő felhasználása sok tekintetben eltérő értelmezést nyer, attól függően, hogy milyen célból vesszük a témát vizsgálat alá. Mi a továbbiakban abban az értelemben készítjük el javaslatunkat, hogy a szabadidő már korábban kifejtett értelmezését kérjük számon tőle. A szabadidő felfogásunkban azt az időt tekintjük szabadnak, amely mentes a szervezett munkavégzéstől, amikor az egyén maga dönti el milyen tevékenységet folytat. Szakítunk azzal a szemlélettel is, amely a szabadidőt egytömbben elképzelt, valamiféle “szakrális” időnek fogja fel, ahol az embernek valamit tudatosan kell tennie, ugyan is véleményünk szerint a funkcionális értelemben vett szabadidőt nem lehet pusztán csak a munkavégzés befejezése utáni időként értelmezni, hanem minden olyan időt, amely szabad a munkavégzés kötelezettsége alól, szabadidőnek kell tartanunk.

Így, és csak ebben az értelemben válik értelmes elgondolássá javaslatunk, amely akár egy ideáltipikus modellként is számításba jöhet. Természetesnek tartjuk, hogy a szabadidő megnevezés magában foglalja azt a feltételezést is, hogy az egyén szabadon választja meg azt, hogy személyisége kiteljesedését mely tartalom, forma és módszer szolgálja legjobban, mint ahogy az is természetes, hogy az egyén azt is maga dönti el személyisége kiteljesedésének irányát, ütemét és struktúráját. Ez jelenti az individuum szabad választását, és annak lehetőségét, hogy a személyisége kiteljesedésének keretét a hivatásos tiszti szolgálat kötelékében végzi.

1. A katonai szervezet szempontjából fontos időkeret

1. A katonák alkalmazhatóságának fenntartásához, fejlesztéséhez elsődlegesen felhasználható időkeret és tevékenységek
2. Az egyén és a hadsereg érdekében egyaránt hozadékkal bíró időkeret és tevékenységek
3. Az egyén számára elsődlegesen, de a katonai szervezet szempontjából is jelentős hozadékkal hasznosuló időkeret és tevékenység (pályánmaradás, motivációs eszköz, stb.)

2. A katonai szervezet szempontjából közömbös időkeret, amelynek felhasználása nem elsődlegesen befolyásolja a szervezeti követelményeknek történő megfelelést

1. Egyéni időtöltések
2. Egyéni célú posztgraduális felkészülés
3. Egyéni jövedelemszerző, jövedelemkiegészítő tevékenységek

1. A szabadidő, mint a katonai szervezet szempontjából elsődlegesen hasznosuló időkeret

1. A szabadidő, mint a katonai szakmai professzió posztgraduális megszerzésére fordított szabadidő
2. A szabadidő, mint az állomány rekreációját magában foglaló szabadidő
3. A szabadidő, mint a kiképzésen túli, de szervezett formában eltöltendő időkeret
4. A szabadidő, mint a kiképzés hosszabb szüneteiben, és/vagy azon túl rendelkezésre álló, de szervezettszerű elfoglaltságot nem tartalmazó időkeret
5. A közösséghez tartozás érzését erősítő, fejlesztő, annak fenntartását biztosító időkeret

 

2. A szabadidő, mint a katonai szervezet számára közömbös idő

1. A szabadidő, mint teljes egészében szubjektívan felhasználható, nem szervezett időkeret
2. A katonai szervezet kompetenciáján teljesen kívül eső időkeret

1. A szabadidő-eltöltés lehetséges tartalmai általában

1. Magában foglalja mind a munkaidőn túli, kívüli, mind a szolgálati időben szakaszosan rendelkezésre álló, de a szervezet és az egyén szempontjából egyaránt hasznosítható, de nem felesleges időt

1. Azok az időtöltések, amelyek során a katona jelenlegi, vagy a szervezetből való kilépés utáni időre szakmai kvalifikációt szerez meg
2. Azok az időtöltések, amelyek a szolgálati megfeleléshez szükséges egész-ség(sic!) állapot megőrzését, fejlesztését szolgálják
3. Azok az időtöltések, amelyek során végrehajtott tevékenységek egyaránt szolgálják az 1.1 és az 1.2 feladatok megvalósulását, és mellette csökkentik a katona magára maradottságát, céltalanságát, a fegyelemsértések elkövetésének kockázatát
4. Az a szabaddá vált idő, amely a kiképzések ideje alatt válik időlegesen inaktívvá, de időtartama alapján a rövidpihenőknél hosszabb időintervallum áll rendelkezésre, akár egyéni akár csoportos formában
5. Olyan szervezett formák, amelyek során a szervezeti identitás és az önidentitás fejlesztése történik, amelyek részben vagy egészben önkéntesek, de igénylik a társadalmi szervezést.

2. Rendszerint olyan hosszabb szabadidőkeret, amikor a katona időlegesen kilép a katonai szervezet totális fennhatósága, ellenőrzése alól, és egyéni döntéseinek teljes szabadságával használja fel a szabadidőt

1. Az a szabadidő, amelyet az egyén saját elgondolása, érdeklődése, értékrendje szerint szervez, nem igényli a katonai szervezet segítségét, bár alkalmasint felhasználja azokat
2. A magánszféra kompetenciájába tartozó időkeret

1. A kategóriák során alkalmazható szabadidő eltöltési formák

1. Olyan szabadidő módszerek és formák, amelyek segítségével megvalósulhatnak a III. fejezetben megfogalmazott tartalmak

1. Az állomány részére szervezett, de önkéntes részvételen alapulnak: nyelvi felkészülés, tanfolyamok, kommunikációs felkészülés, tréningek, informatikai felkészítés, tanfolyamok, az iskolarendszeren kívüli, de a szakmai professziót növelő felkészülést biztosító tanfolyamok, konfliktuskezelési tréningek. Ide sorolandók a szabadegyetemi formák, az ismeretterjesztés, a sportköri-egyesületi tevékenységek, a tudományos tevékenység, az önképzőkörök, a távoktatásban részvétel, a gépjárművezetés felkészülésen való részvétel. Ebbe a körbe tartoznak a sportolás különböző szakosztályokban, a szakképzésben való részvétel, a civil pályaorientációs felkészülés, az életmód és életvezetési kérdések megoldására való felkészítés, valamint a családi életre felkészülés, felkészítés.
2. A szolgálati megfelelést szolgáló formák, amelyek a részvételt szabadidőben, önkéntesen feltételezik, ilyenek az olvasás, az önképzés, a sportolás, a pihenés, a rekreáció, az egészségmegőrzés, a rehabilitáció, az üdülés, kirándulás, a zene (hallgatás és játék), a tánc, a színházi előadáson való részvétel, a buli, és az egyéb, akár szervezett akár egyénileg megvalósított programok.
3. A szabadidő, mint az üres idő ellentéte jelentkezik, amelynek során az előző 1.1 és az 1.2 formák között az egyén saját elgondolása szerint választ, annak érdekében, hogy a szabadidő megteljen tartalommal, értelemmel, megszűnjön az unatkozás, a céltalanság érzése. Ezek a formák nem csak a szervezet által kínált lehetőséget jelentik, hanem a környezeti feltételek felhasználását is.
4. A kiképzési, szolgálati idő alatt gyakran kerülünk olyan állapotba, helyzetbe, amikor vagy a feladat végrehajtása, vagy az egyén állapota, vagy az éppen üressé váló idő lehetővé teszi vagy megköveteli a rekreációt, amelyre, a rendelkezésre álló szabadidős lehetőségek, és az egyén szocializáltsága alapján történik megoldás. Hangsúlyozottan figyelni kell arra, hogy a szabadidő, csak akkor szabadidő, ha reális az egyén választási lehetősége, ellenkező esetben az idő, csak üres idő. Ezekre az esetekre válik szükségessé olyan feltételek megléte, amelyek viszonylag rövid idő igénybevételével, ám mégis hasznosan eredményesen használhatók fel. Ezek eltöltésére leginkább a kondicionáló terem, az uszoda, a szauna, az olvasóterem (könyv és sajtó), a számítógépes játékok, a film (videó és DVD), a relaxációs szoba, a kiscsoportos sportlehetőségek, a társalgó, beszélgetőszoba, a lelkigondozás.
5. Működnek olyan formák és közösségek, valamint a katonai szervezetek együvétartozását kifejező alkalmak, nagyrendezvények, amelyeken a szervezeti és csoport identitás kifejeződése valósul meg, döntően társadalmi szervezésben, de esetenként részben vagy egészben állami támogatással. Ezek között jelentősek a kisközösségi, baráti összejövetelek (névnap, stb.), a fegyvernemek rendezvényei, a katonai szervezet ünnepei, a nyílt napok, a kirándulások, bálok, versenyek, bemutatók. Jelentés csoportdinamikai szerepük lehet a közös részvételeknek kulturális és sport rendezvényeken, a nyilvánossági rendezvények, amelyeken a civil társadalom különböző csoportjaival mérjük össze erőnket, képességünket, a civilszférával együttműködésben megvalósuló rendezvények vagy a bemutatkozásaink a civilszféra részére.

 

2. Az egyének teljesítőképességét nagyban befolyásoló, elsősorban a katona komfortérzetét, teljesítőképességét, egész-ségét (sic), jól-létét(sic) befolyásoló időkeret, amely hosszúságával és a megszokott környezetből történő kiszakítottságával éri el a fenti elvárásokat.

1. Ezekkel hosszabb távollét alatt érhetők el a fenti célok, de mindenképpen szükséges a meglétük. Ilyenek a szabadság eltöltési lehetőségek, a belföldi és külföldi üdülési lehetőségek, a túrázás, az utazás, a táborozás, a sportolás, a nyaralás és telelés is. De ide tartoznak a hosszabb távollét alatti, mélyebb rekreációt és kikapcsolódást biztosító olvasás, a hobbitevékenységek, az önművelés, az edzések, a baráti együttlétek a kikapcsolódás, stb.

1. Intézményi feltételrendszer

1.1 Viszonylag rövid időn belül elérhetők, használhatók legyenek az igénybevevők részére, akár a laktanyákban, akár a lakótelepen. Ne igényeljen az oda és visszautazás, valamint a közlekedés jelentős költségeket, és időveszteséget, ne várjon jelentős szükséglet kielégítés késleltetést.

2. Kialakításuk és felszereltségük tegye lehetővé a választott forma kimagasló megvalósítását
3. Környezeti és ergonómiai kialakításuk eszköz ellátottságuk és felszereltségük legalább az átlaglakás komfortjának megfelelő színvonalon álljanak, vagy még annál is magasabb színvonalon.
4. Szakszerű segédszemélyzet álljon rendelkezésre a tevékenység segítéséhez.
5. Nyitva tartása az állománykategóriák szabadidő struktúrájának feleljen meg, ha lehet, tegye lehetővé a bármikori a használatot.
6. Kialakításuk tegye lehetővé a multifunkciós alkalmazást, egyidőben és külön-külön, a tevékenységek egymást zavarása nélkül.
7. Kerülje el a lakókörnyezetben már működő intézmények és tevékenységek dublírozását, azok igénybevételét azonban segítse elő.
8. Az igénybevehető szolgáltatások árai legyenek az állomány számára vonzóak, a sokoldalú kedvezmények felkínálásával.
9. Tegyék lehetővé az állománykategóriák számára igény szerint az elkülönülést (tiszti és tiszthelyettesi kantinok, klubok, kaszinók)
10. Funkcionális helyiségek kialakítása, ahol nem a helyiségek száma, hanem az előzőekben megfogalmazott szempontok érvényesülnek

• Kabinetek: informatikai, nyelvi,
• Olvasóterem: szaklapok, napilapok, szakkönyvek, lexikonok, ismeretterjesztő művek
• Kondicionálótermek: erőgépek, ügyességi játékok,
• Szauna és relaxációs termek, pszichológiai, lelki gondozás termei
• Közösségi helyiségek, az öntevékenységhez, elmélyülést igénylő helyiségek
• Programszervezés

2. Az 1.1 pontban megfogalmazottakon kívül

- sportcentrumok, üdülési lehetőségek, rekreációs, rehabilitációs lehetőségek

3. A fentebb felsorolt tevékenységekhez elengedhetelenül szükséges szakemberek, szervezők, rendelkezésre állása
4. A funkciók megvalósítását szolgáló, széles választékú eszközök és berendezések rendelkezésre állása

1. Önállóan vagy a honvédség által fenntartott intézmények igénybevételével megvalósuló szabadidő eltöltés

2. Honvédség által valamilyen formában támogatott lehetőségek biztosítása alanyi jogon, mint a honvédségi üdülők, az üdülési csekk a belföldi és külföldi üdülési támogatás, a belföldi és külföldi csereüdülés, a kedvezményes szállítás, a programok rendezvények anyagi támogatása.
3. Nem igényel, és nem feltételez a szervezet részéről érdeklődést és/vagy támogatást, az etikai és jogi normák kompetenciája alá tartozó formák, és módszerek.

1. Személyi feltételek

1. Fenntartói, üzemeltetői tevékenység: magában foglalja az intézmények takarítását, karbantartását, felügyeletét, és a programok technikai biztosítását. Nem igényel művelődésszervezői szaktudást, fontos kritérium a tervszerű és folyamatos működtetés.
2. Szervezői tevékenység: olyan művelődésszervezői tevékenység, amelynek tartalma nem a “népművelés”, hanem a művelődési lehetőségek, marketingje, a szervezése, alapvetően művelődés közvetítés. A rendezvényeket az önkéntesség alapján az érdeklődők szervezik saját maguknak, az alkalmazott szervező személy elsősorban szolgáltatásközvetítéssel foglalkozik, vagy az egy-egy rendezvényt szervezőknek nyújt szakmai segítséget. A tevékenység súlyát az öntevékenységre kell áthelyezni, a kiszolgálás feladata elsősorban technikai segítség. Az intézménynek nincsenek népművelési feladatai, a művelődés és a szabadidő tartalmát áttételesen a katonai szakszerűség és az egyéni igények fogalmazzák meg, a katonai szervezet az egyén alkalmazási feltételeként ír elő követelményeket. A szabadidő eltöltés formáinak megválasztásaival az egyén dönt további sorsa felől is, mert a felkészültség lesz az alkalmazás kritériuma, amelyek részére rendelkezésre állnak.

 

3. Szakmai tevékenység: Olyan speciális szaktudást értünk alatta, amelyet csak egy-egy rendezvény vagy tevékenység igényel, és a külső piacról is biztosítható állandó vagy időszakos megbízással. Ezek végrehajtására állandó személyzet tartása aránytalan költségveszteséget jelentene az előzőek értelmében. Ilyenek a szaktanárok, edzők, trénerek, stb.

A III. részben megfogalmazott tartalmak megvalósulása és hasznosítása érdekében a honvédelmi ágazat eltérő disztinkcióval élhet a finanszírozás terén. Egyrészt célszerű lenne egy fejkvóta kialakítása, amely általában biztosítaná a tevékenység pénzügyi alapját, másrészt szükséges lenne az igényjogosultak és a funkciók kijelölése, amelyek a finanszírozás elvét adnák meg. Ezért változtatás szükséges, véleményünk szerint a mainál kevesebb ráfordítással nagyobb hozadék érhető el, ha a felsorolt elveknek megfelelően történik a szabadidős művelődés átalakítása, mert ekkor elsősorban a tiszt szakmai megfelelését szolgáló tevékenységeket finanszírozza a hadsereg, a többi finanszírozását rábízza az egyénre, a közösségekre..

1. Az objektumok kialakítása és felszerelése, azok felújítása, pótlása, valamint fejlesztése tárca kompetencia kell legyen. Elsősorban azért, mert mint az előző részekben leírtuk, a szabadidő komplex formában az állomány kulturális képességeinek fejlesztését szolgálja, és ha ezt elfogadjuk, akkor azt meg kell fizetni. Ennek figyelembevételével az objektum, vagy ha úgy tetszik intézményrendszer kialakítását a laktanya korszerűsítések keretében, ahol ez később következik be, ott attól függetlenül azonnal szükséges megkezdeni. Ezek közé tartoznak a közösségi intézmények, üdülők, rekreációs és rehabilitációs intézmények, művelődési házak, kondicionáló termek, sportobjektumok. A differenciálás csak a rehabilitációs intézményeknél indokolt, a többi intézménynek multikulturális intézménnyé célszerű átalakulnia. Ez jelentős költségracionalizálást és személyzeti szükséglet csökkenést eredményez. Bár elsőre jelentős forrást igényelhet, de hozadéka szinte azonnal mérhető az állomány humánképességei minőségének javulásában.
2. A III. rész 1.1, 1.2, 1.3 és 1.4 pontokban megfogalmazott tevékenységeket teljes egészében a tárca költségvetéséből indokolt finanszírozni, míg az 1.1-ban megfogalmazott a kiválás utánra történő felkészüléshez valamilyen arányban a magánszemély is hozzájárul. A ráfordítás megtérülése a szakmai alkalmasság biztosításában, a katonai szolgálat iránti pozitív emocionális viszony kialakulásában, a műveltség eredményeinek a társadalmi nyilvánosságban történő megjelenésével mérhető.

 

3. Olyan kedvezmények, hozzájárulások alanyi jogú biztosítása is szükséges, amelyek az 1.5 ponthoz vagy a 2.1 és 2.2 pontokhoz kapcsolhatók, és a törvényi lehetőségek megvannak vagy megteremthetők.

1. Egyéb elvek

1. Azokat az objektumokat és eszközöket, amelyek rendelkezésre állnak a korábbi elveknek megfelelően át lehet csoportosítani, a tisztközösségek használatába adni, és azután az új szisztémának megfelelően felhasználni.
2. Ahol ilyenek nem találhatók, ott a meglévő de jelenleg más funkcióra használt de feleslegessé vált objektumokból lehet kialakítani azokat. Erre alkalmasak lehetnek a megüresedett gépjármű vagy harckocsi színek, javítóműhelyek. (gondoljunk a volt lovardák tornateremként történő működtetésére)

 

3. A városokban található, a használóktól távol lévő objektumoktól célszerű megválni, azok eladásából származó bevételeket célszerű visszaforgatni a művelődési feltételekre. A továbbiakban is folyósítandó költségvetési támogatást a szabadidő tartalmi feltételeinek fejlesztésére érdemes fordítani. A laktanyában, vagy közvetlen közelében kialakított intézmények kezelését tiszti és/vagy tiszthelyettesi közösségi önkormányzatok kezébe adhatjuk, így a támogatás a továbbiakban programfinanszírozássá változhat, így a közösségek részére biztosítható a szabadidő funkcionális felhasználása, és a korábban megfogalmazott funkciók közül annak a finanszírozása, amely a hadsereg számára fontos, vagy nem közömbös tevékenységeket jelenti. A programok hozadéka egyértelműen mérhető, és bennük harmonizálhatók a szervezeti a közösségi és az egyéni célok elképzelések, motivációk is.
4. Ezeket az intézményeket célszerű a továbbiakban kivonni a “Közművelődésről, a könyvtárakról és a köznyüjteményekről szóló törvény” hatálya alól, és korlátozott nyilvánossággal működő intézménnyé alakulnak, ezzel biztosítva, hogy a költségvetési ráfordításokat csak az igényjogosultakra használnánk.

 

5. Törölni szükséges azonnali hatállyal az intézmények bevételi kötelezettségeit, és meg kell teremteni a kedvező költségű üzemeltetésüket, amelyet a katonai szervezetek ellátó rendszerén keresztül lehetne megoldani, és nagymértékben számítani a tiszti közösségek önfinanszírozására, a közösségi élet fejlesztését, a személyiség kiteljesítésére kiírt pályázatokon elnyert forrásokra is.
6. A tiszti közösségek bevonásával látszik célszerűnek az új típusú “Szabadidő Házak” szabályzórendszerének kidolgozása, amelyben a közösségek autonómiája élvez primátust.
7. Integrálni célszerű ezeket a “Szabadidő Házakat” a katonai szervezetek gazdasági struktúrájába, szükségesnek tűnik kivonásuk a gazdasági törvény hatálya alól.