Azoknak a tudás elemeknek a körét szükséges tehát meghatározni, amelyek a szakmai professzionizmushoz hozzájárulnak, de nem érdemes költséges katonai oktatási intézményeket és formákat létrehozni érdekükben, azokat, amelyek nem vagy csak nagy áldozatok árán találhatók és hozzáférhetők a civil szférában, és azokat lehet és kell is a kaszinókban szervezni. Ebben az esetben és ezekkel a kondíciókkal működtetett kaszinókat a katonák felkészítésére biztosított pénzügyi keret terhére célszerű finanszírozni, és a részvételt térítésmentessé kell tenni. Fontos annak rögzítése, hogy az ilyen formák köré nem szükséges mesterséges korlátokat emelni, elégséges, ha a használatukat önkéntességi alapon biztosítjuk, a részvétel az egyén szabad akaratától függ. A térítésmentességet az is indokolhatja, hogy a részvételt nem tehetjük az egyén értékrendjétől, annak hierarchikus elrendezésétől függővé, főként azok körében, akik hívatásul választották a pályát, és ez által sokkal több elkötelezettséget vállalva, mint aki csak munkavégzésre szerződött. Nem lehet választás kérdése, hogyha az egyén a primer szükségleteinek rovására elégítheti ki a másodlagos szükségleteit, a tanulás a mobilitás, a karrier pedig ezek közé sorolhatók. Amit viszont abban az esetben, ha a tudás elsajátítás ingyenes, a teljesítmény, és az ehhez kapcsolódó konzekvenciák köre. A hadsereg, mint testület alkalmassá válik a belső szűrésre, a pályatükrök segítségével a karriermobilitás során érvényre juttatja a szaktudáson túli, melletti és szükséges egyéb tudások körét és minőségi követelményeit. A katonai tudás ezáltal szükséges, de nem elégséges feltétele a tiszt felemelkedésének a szervezeti hierarchiában, a beosztásban és a rangban, ehhez kellenek azok a plusszok, amelyek elsajátításának nem elsődleges intézményei a katonai oktatási intézmények. Nem azért nem , mert erre alkalmatlanok, hanem mert az nem alaprendeltetésük, nem tartozik hozzá funkcióikhoz. A szerződéses katonák esetében nem szükséges sem a kritériumok felállítása, az általános és szakmai kritériumokon kívül, mert a hadsereg szempontjából kicsi a valószínűsége esetükben az ilyen célú befektetéseknek. Azért fontos véleményünk szerint ennek a tisztázása, mert túl kell lépni azon – a sokak tudatában még ma is meglévő tudattartalmon-, hogy a hadsereg funkciói között szerepel az ifjúság nevelésében való részvétel. Erre a hadsereg nem kap költségvetési forrásokat, és ha a prioritásait a szabadidős művelődés finanszírozásában nem képes kijelölni, a pénz csak elfolyik, minden látható és értékelhető eredmény nélkül.

Hipotézisünk szerint tehát a szabadidős művelődés kiegészíti a szervezett oktatás során elsajátított tudást, ahhoz azonban komplementer kell legyen azzal, mert nincsenek egymással versenyhelyzetben. Nem kell bizonyítgatni azt sem, melyik fontosabb az egyén hasznosítható tudása szempontjából, nem egymás rovására kell a finanszírozásukat biztosítani. Működésük eredményessége a hatékonyságuk, amely az állomány műveltségének szintjével mérhető. Tekinthetjük a kettőt ugyan azon tevékenység két oldalának, amelyek eredménye az aktuális személyiség, aki a katonai feladatokat megoldja.

Az állománykategóriák tudásszerzésére való ösztönzését pedig megvalósíthatjuk a bejutáshoz szükséges követelmények rögzítésével, a bennmaradás követelményeinek és feltételeinek biztosításával, az életpálya, vagy annak egy szakasza tervezhetővé válásával, a kilépési reintegrációhoz nyújtott segítségnyújtással.

Hipotézisünk szerint a szabadidős művelődés, kultúra csak a bentlét, és a bentmaradást szolgálhatja, hiszen ez járul hozzá a hadsereg állománya képességeihez. Ha az intézmények profiltisztítását nem végezzük el, a kapacitás szétfolyik, nem arra a funkcióra irányul, amely a hadsereg állományának fejlesztését szolgálja. A szolgáltatások nem elsősorban az ünnepi kultúra hanem inkább a köznapi kultúra területén kell mozogjon. Az intézményekben jelenleg tettenérhető pályára irányítás, civilkapcsolatok, kulturális szolgáltatások nem indokoltan terhelik a büdzsét, ha mégis benne hagyjuk, akkor szigorúan el kell különíteni a hadsereg érdekében végzettektől. Ehhez nagyobb katonai vezetői ráhatás és ellenőrzés szükséges annak érdekében, hogy a hadsereg elvárásai érvényesüljenek. Az alkalmazott vezető ugyan megfelelő végzettségű szakember lesz, de az intézmény céljait nem az általános művelődés szempontjaiból, hanem a hadsereg szempontjaiból kell levezetni. Túl kell lépni a hadsereg érdekében, a küldetéses népművelők alkalmazásán, a művelődésszervező ugyan olyan alkalmazott, mint más a hadsereg érdekét szolgáló egyéb alkalmazott. Célszerű túllépni azon a szemléleten is, hogy a hadsereg művelődési intézményeinek, a kaszinóknak alapvető célja az állomány műveltségének folyamatos emelése, és itt is érvényes az a szemlélet, hogy szolgáltatásaiknak a piacon való érvényesüléshez szolgáló tudást kell biztosítani. Azok tudását kell szolgálni, akik esetében a piac szerepét a hadsereg tölti be, azoknak a tudás elemeknek van létjogosultsága, amelyek a hadseregen belüli alkalmazkodást szolgálja. Sokakban él még a nosztalgia a nagy rendezvények iránt, amelyek elsősorban a közösségi élményt szolgálták, de a nagyság növekedésével az élmény eltávolodott. Manapság ezekre nincs megfelelő kereslet, ezt mutatja a nagyrendezvényeken résztvevők csökkenő aránya, ezért az irány az induvidumok felé fordulás, az induvidum alkalmazkodása érdekében történő tevékenység, jelen esetben a hadsereg mint, társadalmi alrendszer elvárásai.

Érdemes arra is figyelmet fordítani, hogy a szabadidős művelődésre fordítható idő milyen struktúrában valósul meg a hívatásos állomány esetében. Már korábban utaltunk arra, hogy a tevékenység jellegéből és egyéb más, most itt nem részletezendő okokból, a hívatásosok szabadideje nem követi minden esetben az alkalmazottak esetében megfigyeltet, tehát nem beszélhetünk még elveiben sem 3X8 óráról. Sok esetben a munkaidő alatt keletkezik a szabadidő két feladat végrehajtása között, és ezt az időt is célszerű értelmesen kihasználni. A jelenleg meglévő intézmények ezt a szempontot nem képesek figyelembe venni szolgáltatásaik nyújtásakor. Területileg ugyan is az esetek túlnyomó többségében a szolgálati helytől távol esnek, és az intézmények programstruktúrája is elsősorban a civil szféra időstruktúráját követi és nem a hívatásos állományét. Eszközrendszerük nem felel meg a hívatásos állomány speciális igényeinek, szükségleteinek, inkább mutatja egy polgári intézmény struktúráját. Ez indokolja az intézmények visszavitelét a laktanyákba.

Azt állítjuk, hogy a jelenleg működő kulturális intézményrendszer tevékenysége nem vezethető le sem a haderő sem a különböző állománycsoportok funkcióiból.

A jelenlegi intézményi struktúra és a tevékenységstruktúra sem felel meg a hadsereg művelődési szükségleteinek, sem az állomány szükségleteinek. Nem szolgálja a hadsereg által az állománykategóriák megfelelését előíró követelményeknek.

Az intézményrendszer helyileg, felszereltségét tekintve nem alkalmas a hadsereg elvárásainak megfelelni

A jelen rendkívül magas költségvetési források nem hatékonyak a hadsereg szempontjából.

A hadsereg állománya részéről az igénybevétel alig mérhető.

Megújulás, funkcióváltás, a szabadidő struktúrák és tudás struktúrák közötti összhang, a hadsereg hívatásos állománya műveltségének, pályán maradásának szolgálata, a hadsereg szükségleteinek megfelelő formák központi finanszírozása lehetnek az első lépések.

Nagyobb hangsúlyt igényel a szervezett oktatás és a szabadidős művelődés összhangjának biztosítása

Dolgozatunkban kísérletet teszünk az alábbi kérdések tárgyalása, bemutatása és elemzése során hipotéziseink bizonyítására, és annak megfogalmazására, hogy a szerződéses haderő céljainak megvalósítását szemelőt tartva hogyan milyen irányba célszerű a szabadidős művelődést megváltoztatni, működését megvalósítani.

Vázlat:

A.

• A kultúra fogalma, fejlődéstörténete.

• A kultúra funkcionális szempontú megközelítése.
• A kultúra néhány modern elméleti megközelítése.
• A kultúraalkotás, megőrzés, közvetítés és elsajátítás formális és informális rendszere és azok hatása az egyének és szervezetek fennmaradása és innovációja érdekében.
• A szervezeti kultúra változásának értelmezése és főbb időrendi szakaszai a magyar haderő tekintetében.
• Intézményesítetten közvetített kultúra és a szabadidős kultúra kapcsolódása.
• A kultúra szerepe a szervezeti megfelelés és az egyéni identifikáció viszonyrendszerében.
• Kulturális funkciók, feladatok, intézmények, formák szerepe és annak változásai a haderőben.
• A Magyar Köztársasághoz hasonló NATO tagállamok védelmi szektorainak kulturális összehasonlítása

B.

• A magyar védelmi szektor és benne Magyar Honvédség, mint önkéntes haderő.

• Az önkéntes haderő helye, szerepe a társadalmi intézményrendszerben és a megváltozott nemzetközi biztonságpolitikai környezetben különös tekintettel az európai integráció kiteljesedésére.
• Az önkéntes haderő funkciója a Magyar Köztársaság biztonságpolitikai stratégiájának tükrében.
• Az önkéntes haderő új kulturális kihívásai, nemzeti identitás és etnocentrizmus, különös figyelemmel az ezekkel kapcsolatos nemzeti történelmi tapasztalatainkból származó attitűdökre és a biztonság, mint alapszükséglet követelményeire.
• A védelmi szektor szervezeti kultúrájának főbb elemei (megváltozott helyzetek, feladatok, értékek, érdekek és azok jogszabályi feltételrendszere)

C.

• Kulturális kihívások és lehetséges válaszok.

• A védelmi szektor kulturális stratégiája és intézményrendszere napjainkban.
• Elgondolás az önkéntes haderőt szolgáló kulturális feladat és intézmény rendszerének optimalizálására.

Budapest, 2005. február

Mucsi József nyá. alezredes