A Magyar Honvédség jelenlegi kulturális szabadidős intézményrendszere átalakításra érett, mert egy olyan korábban ugyan eredményesen működő intézményrendszert konzervál, amely már nem konzisztens sem a megváltozott állománystruktúrát, sem a cél- és feladatrendszert, de még a katonai diszlokációt illetően sem. Ez az intézmény és tevékenységrendszer ugyan így nem követi azokat a civil szférában bekövetkezett változásokat sem, amelyek a művelődési, de különösen a szabadidős művelődési tevékenységeket elsősorban szolgáltatásként fogják fel, amelyeket az állampolgár a szolgáltatótól vásárol meg, és saját igényeinek, fejlődésének érdekében használ. Ez a rendszer még ma is többnyire kétosztatúan működik, elvárja az állami apanázst, de e mellett olyan “népművelői” elgondolásokat folytat, amely szerint csak a népművelők ismerik a bölcsek kövét, és más ne szóljon bele munkájukba. Erre a mecénás is Janus arcú támogatási politikát folytat, támogatlak, de bevételi kötelezettséget írok elő, amivel mégiscsak azt igazolom, nélkülem nem működhetsz.

Ez a húzd meg, ereszd meg játék folytatódik lassan két évtizede különféle módosulásokkal, de eredményt ez idáig nem nagyon tapasztaltunk. Sem a színvonalban, sem az eredményességben, sem a hatékonyságban, különösen az állomány minőségének javulásában az intézményrendszer hatásmechanizmusa nem mutatható ki. Elég itt utalnunk egy kutatási adatra, mely szerint 1996-ban a hívatásos állomány 56% - 88% -a sohasem látogatta a kulturális intézményrendszerünk rendezvényeit, és azok, akik látogatták 44%-12 %, azok látogatásainak céljai között vezetnek a baráti összejövetelek, a kulturális szórakoztató rendezvények, a valamilyen vásárlások, és a sor végén szerepelnek a szakkörök, nyelvi kurzusok, szakmai tudományos rendezvények valamit az ismeretterjesztő rendezvények. Az óta olyan kutatás nem történt, amely ezt az állítást cáfolná. Ugyan csak hasonló eredményt találunk a 2001. novemberében végrehajtott kutatási adatok alapján. Az állomány 3 %-a rendszeresen, 39%-a néha és 58 %-a sohasem vesz részt a klubok rendezvényein. Ha a családtagokat, mint igényjogosultakat is számításba vesszük, azok adatai még kedvezőtlenebbek, 1 % rendszeresen, 32 % néhányszor és 67 % sohasem látgatja az intézmény rendezvényeit.

Felvetődik a kérdés, miért is támogatja egy alaprendeltetését tekintve nem kulturális szervezet, a hadsereg, a kultúrát, a művelődést? Bizonyosan számít valamilyen hozadékra, nevezetesen elsősorban az állandó állomány vonatkozásában, sőt eltérő mértékben talán még az ideiglenes tagjai esetében is.

Mit kap ettől az intézményrendszertől? Talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom szinte semmit. Ugyan a rendszer elfoglaltságot ad sok embernek, de mint rendszer az alapfunkcióinak nem tesz eleget.

A kultúra elsajátítása, annak mennyiségi és minőségi szintje határozza meg a hadsereg színvonalát, amely elsősorban az állandó állomány megnyilvánulásaiban, a társadalmi nyilvánosságon keresztül válik a társadalom számára is láthatóvá, a hadsereg számára pedig hasznos tudássá.

Miután ez a nyilvánosság korlátozott nyilvánosság, elsődleges hozadékát a hadseregnek, mint mecénásnak kell hasznosítania. Én úgy gondolom, hogy a hadsereg szabadidős művelődésének ebben az értelemben van létjogosultsága, és ennek a támogatása, mint a kulturális tőkébe való befektetés lehet és kell, legyen a hadsereg részvétele a kultúra támogatásában.

A kulturális képességek elsajátítása anyagi erőforrásokat igényel, és ha azt elfogadjuk, hogy a hadsereg nem önmagáért van, hanem társadalmi funkciókat teljesít, akkor látnunk kell, hogy a finanszírozást is a társadalomnak kell vállalnia. Az-az fogalmazhatunk úgy is, hogy a katona funkcionális megfelelése vagy nem megfelelése nem csak a hadsereg ügye, hanem a társadalom érdeke is, és ebben az értelemben támogatja az elkülönült kulturális szabadidős művelődést, ebben az értelemben elfogadja a korlátozott hozzáférést, más értelme ugyan is nincs az elkülönült intézményrendszernek.

A szabadidő felhasználása sok tekintetben eltérő értelmezést nyer, attól függően, hogy milyen célból veszik a témát vizsgálat alá, és ez megnehezíti helyzetünket, hiszen így dolgozatunk könnyen támadhatóvá válik. Ezért az elején le kívánjuk szögezni, hogy szinopszisunk nem egy elméleti kutatómunka megállapításait tartalmazza, hanem azoknak a problémáknak a gyűjteménye, amelyekkel a szervezetben a szabadidő intézményrendszer ki- át- vagy újjáalakítását kívánjuk felvázolni. Ennek ellenére elméleti keret, amelynek eldöntésével megkezdhető egy munkafolyamat, amelyben a szabadidő intézményrendszere nem egy szent tehén, hanem a katonák kulturális képességeinek kialakításában, formálásában, fejlesztésében résztvevő, más intézményekkel együttműködő céltudatos rendszerré válik.

1. A szabadidő-keret funkció szerinti értelmezése a katonai szervezet szempontjából

1. A katonai szervezet szempontjából fontos időkeret

1. A katonák alkalmazhatóságának fenntartásához, fejlesztéséhez elsődlegesen felhasználható időkeret és tevékenységek
2. Az egyén és a hadsereg érdekében egyaránt hozadékkal bíró időkeret és tevékenységek
3. Az egyén számára elsődlegesen, de a katonai szervezet szempontjából is jelentős hozadékkal hasznosuló időkeret és tevékenység (pályánmaradás, motivációs eszköz, stb.)

2. A katonai szervezet szempontjából közömbös időkeret, amelynek felhasználása nem elsődlegesen befolyásolja a szervezeti követelményeknek történő megfelelést

1. Egyéni időtöltések
2. Egyéni célú posztgraduális felkészülés
3. Egyéni jövedelemszerző, jövedelemkiegészítő tevékenységek

1. A szabadidő, mint a katonai szervezet szempontjából elsődlegesen hasznosuló időkeret

1. A szabadidő, mint a katonai szakmai professzió posztgraduális megszerzésére fordított szabadidő
2. A szabadidő, mint az állomány rekreációját magában foglaló szabadidő
3. A szabadidő, mint a kiképzésen túli, de szervezett formában eltöltendő időkeret
4. A szabadidő, mint a kiképzés hosszabb szüneteiben, és/vagy azon túl rendelkezésre álló, de szervezettszerű elfoglaltságot nem tartalmazó időkeret
5. A közösséghez tartozás érzését erősítő, fejlesztő, annak fenntartását biztosító időkeret

 

2. A szabadidő, mint a katonai szervezet számára közömbös idő

1. A szabadidő, mint teljes egészében szubjektívan felhasználható, nem szervezett időkeret
2. A katonai szervezet kompetenciáján teljesen kívül eső időkeret

1. A szabadidő-eltöltés lehetséges tartalmai általában

1. Magában foglalja mind a munkaidőn túli, kívüli, mind a szolgálati időben szakaszosan rendelkezésre álló, de a szervezet és az egyén szempontjából egyaránt hasznosítható, de nem felesleges időt

1. Azok az időtöltések, amelyek során a katona jelenlegi, vagy a szervezetből való kilépés utáni időre szakmai kvalifikációt szerez meg
2. Azok az időtöltések, amelyek a szolgálati megfeleléshez szükséges egész-ség(sic!) állapot megőrzését, fejlesztését szolgálják
3. Azok az időtöltések, amelyek során végrehajtott tevékenységek egyaránt szolgálják az 1.1 és az 1.2 feladatok megvalósulását, és mellette csökkentik a katona magára maradottságát, céltalanságát, a fegyelemsértések elkövetésének kockázatát
4. Az a szabaddá vált idő, amely a kiképzések ideje alatt válik időlegesen inaktívvá, de időtartama alapján a rövidpihenőknél hosszabb időintervallum áll rendelkezésre, akár egyéni akár csoportos formában
5. Olyan szervezett formák, amelyek során a szervezeti identitás és az önidentitás fejlesztése történik, amelyek részben vagy egészben önkéntesek, de igénylik a társadalmi szervezést.

2. Rendszerint olyan hosszabb szabadidőkeret, amikor a katona időlegesen kilép a katonai szervezet totális fennhatósága, ellenőrzése alól, és egyéni döntéseinek teljes szabadságával használja fel a szabadidőt

1. Az a szabadidő, amelyet az egyén saját elgondolása, érdeklődése, értékrendje szerint szervez, nem igényli a katonai szervezet segítségét, bár alkalmasint felhasználja azokat
2. A magánszféra kompetenciájába tartozó időkeret

1. A kategóriák során alkalmazható szabadidő eltöltési formák

1. Olyan szabadidő módszerek és formák, amelyek segítségével megvalósulhatnak a III. fejezetben megfogalmazott tartalmak

1. Az állomány részére szervezett, de önkéntes részvételen alapulnak: nyelvi felkészülés, tanfolyamok, kommunikációs felkészülés, tréningek, informatikai felkészítés, tanfolyamok, az iskolarendszeren kívüli, de a szakmai professziót növelő felkészülést biztosító tanfolyamok, konfliktuskezelési tréningek. Ide sorolandók a szabadegyetemi formák, az ismeretterjesztés, a sportköri-egyesületi tevékenységek, a tudományos tevékenység, az önképzőkörök, a távoktatásban részvétel, a gépjárművezetés felkészülésen való részvétel. Ebbe a körbe tartoznak a sportolás különböző szakosztályokban, a szakképzésben való részvétel, a civil pályaorientációs felkészülés, az életmód és életvezetési kérdések megoldására való felkészítés, valamint a családi életre felkészülés, felkészítés.
2. A szolgálati megfelelést szolgáló formák, amelyek a részvételt szabadidőben, önkéntesen feltételezik, ilyenek az olvasás, az önképzés, a sportolás, a pihenés, a rekreáció, az egészségmegőrzés, a rehabilitáció, az üdülés, kirándulás, a zene (hallgatás és játék), a tánc, a színházi előadáson való részvétel, a buli, és az egyéb, akár szervezett akár egyénileg megvalósított programok.
3. A szabadidő, mint az üres idő ellentéte jelentkezik, amelynek során az előző 1.1 és az 1.2 formák között az egyén saját elgondolása szerint választ, annak érdekében, hogy a szabadidő megteljen tartalommal, értelemmel, megszűnjön az unatkozás, a céltalanság érzése. Ezek a formák nem csak a szervezet által kínált lehetőséget jelentik, hanem a környezeti feltételek felhasználását is.
4. A kiképzési, szolgálati idő alatt gyakran kerülünk olyan állapotba, helyzetbe, amikor vagy a feladat végrehajtása, vagy az egyén állapota, vagy az éppen üressé váló idő lehetővé teszi vagy megköveteli a rekreációt, amelyre, a rendelkezésre álló szabadidős lehetőségek, és az egyén szocializáltsága alapján történik megoldás. Hangsúlyozottan figyelni kell arra, hogy a szabadidő, csak akkor szabadidő, ha reális az egyén választási lehetősége, ellenkező esetben az idő, csak üres idő. Ezekre az esetekre válik szükségessé olyan feltételek megléte, amelyek viszonylag rövid idő igénybevételével, ám mégis hasznosan eredményesen használhatók fel. Ezek eltöltésére leginkább a kondicionáló terem, az uszoda, a szauna, az olvasóterem (könyv és sajtó), a számítógépes játékok, a film (videó és DVD), a relaxációs szoba, a kiscsoportos sportlehetőségek, a társalgó, beszélgetőszoba, a lelkigondozás.
5. Működnek olyan formák és közösségek, valamint a katonai szervezetek együvétartozását kifejező alkalmak, nagyrendezvények, amelyeken a szervezeti és csoport identitás kifejeződése valósul meg, döntően társadalmi szervezésben, de esetenként részben vagy egészben állami támogatással. Ezek között jelentősek a kisközösségi, baráti összejövetelek (névnap, stb.), a fegyvernemek rendezvényei, a katonai szervezet ünnepei, a nyílt napok, a kirándulások, bálok, versenyek, bemutatók. Jelentés csoportdinamikai szerepük lehet a közös részvételeknek kulturális és sport rendezvényeken, a nyilvánossági rendezvények, amelyeken a civil társadalom különböző csoportjaival mérjük össze erőnket, képességünket, a civilszférával együttműködésben megvalósuló rendezvények vagy a bemutatkozásaink a civilszféra részére.

2. Az egyének teljesítőképességét nagyban befolyásoló, elsősorban a katona komfortérzetét, teljesítőképességét, egész-ségét (sic), jól-létét(sic) befolyásoló időkeret, amely hosszúságával és a megszokott környezetből történő kiszakítottságával éri el a fenti elvárásokat.

1. Ezekkel hosszabb távollét alatt érhetők el a fenti célok, de mindenképpen szükséges a meglétük. Ilyenek a szabadság eltöltési lehetőségek, a belföldi és külföldi üdülési lehetőségek, a túrázás, az utazás, a táborozás, a sportolás, a nyaralás és telelés is. De ide tartoznak a hosszabb távollét alatti, mélyebb rekreációt és kikapcsolódást biztosító olvasás, a hobbitevékenységek, az önművelés, az edzések, a baráti együttlétek a kikapcsolódás, stb.

1. Intézményi feltételrendszer

1. Viszonylag rövid időn belül elérhetők, használhatók legyenek az igénybevevők részére, akár a laktanyákban, akár a lakótelepen. Ne igényeljen az oda és visszautazás, valamint a közlekedés jelentős költségeket, és időveszteséget, ne várjon jelentős szükséglet kielégítés késleltetést.
2. Kialakításuk és felszereltségük tegye lehetővé a választott forma kimagasló megvalósítását.
3. Környezeti és ergonómiai kialakításuk eszköz ellátottságuk és felszereltségük legalább az átlaglakás komfortjának megfelelő színvonalon álljanak, vagy még annál is magasabb színvonalon.
4. Szakszerű segédszemélyzet álljon rendelkezésre a tevékenység segítéséhez.
5. Nyitva tartása az állománykategóriák szabadidő struktúrájának feleljen meg, ha lehet, tegye lehetővé a bármikori a használatot.
6. Kialakításuk tegye lehetővé a multifunkciós alkalmazást, egyidőben és külön-külön, a tevékenységek egymást zavarása nélkül.
7. Kerülje el a lakókörnyezetben már működő intézmények és tevékenységek dublírozását, azok igénybevételét azonban segítse elő.
8. Az igénybevehető szolgáltatások árai legyenek az állomány számára vonzóak, a sokoldalú kedvezmények felkínálásával.
9. Tegyék lehetővé az állománykategóriák számára igény szerint az elkülönülést (tiszti és tiszthelyettesi kantinok, klubok, kaszinók)

1. Funkcionális helyiségek kialakítása, ahol nem a helyiségek száma, hanem az előzőekben megfogalmazott szempontok érvényesülnek

• Kabinetek: informatikai, nyelvi,
• Olvasóterem: szaklapok, napilapok, szakkönyvek, lexikonok, ismeretterjesztő művek
• Kondicionálótermek: erőgépek, ügyességi játékok,
• Szauna és relaxációs termek, pszichológiai, lelki gondozás termei
• Közösségi helyiségek, az öntevékenységhez, elmélyülést igénylő helyiségek
• Programszervezés

1. Az 1.1 pontban megfogalmazottakon kívül

- sportcentrumok, üdülési lehetőségek, rekreációs, rehabilitációs lehetőségek

2. A fentebb felsorolt tevékenységekhez elengedhetelenül szükséges szakemberek, szervezők, rendelkezésre állása
3. A funkciók megvalósítását szolgáló, széles választékú eszközök és berendezések rendelkezésre állása

1. Önállóan vagy a honvédség által fenntartott intézmények igénybevételével megvalósuló szabadidő eltöltés

1. Honvédség által valamilyen formában támogatott lehetőségek biztosítása alanyi jogon, mint a honvédségi üdülők, az üdülési csekk a belföldi és külföldi üdülési támogatás, a belföldi és külföldi csereüdülés, a kedvezményes szállítás, a programok rendezvények anyagi támogatása.
2. Nem igényel, és nem feltételez a szervezet részéről érdeklődést és/vagy támogatást, az etikai és jogi normák kompetenciája alá tartozó formák, és módszerek.

1. Személyi feltételek

1. Fenntartói, üzemeltetői tevékenység: magában foglalja az intézmények takarítását, karbantartását, felügyeletét, és a programok technikai biztosítását. Nem igényel művelődésszervezői szaktudást, fontos kritérium a tervszerű és folyamatos működtetés.
2. Szervezői tevékenység: olyan művelődésszervezői tevékenység, amelynek tartalma nem a “népművelés”, hanem a művelődési lehetőségek, marketingje, a szervezése, alapvetően művelődés közvetítés. A rendezvényeket az önkéntesség alapján az érdeklődők szervezik saját maguknak, az alkalmazott szervező személy elsősorban szolgáltatásközvetítéssel foglalkozik, vagy az egy-egy rendezvényt szervezőknek nyújt szakmai segítséget. A tevékenység súlyát az öntevékenységre kell áthelyezni, a kiszolgálás feladata elsősorban technikai segítség. Az intézménynek nincsenek népművelési feladatai, a művelődés és a szabadidő tartalmát áttételesen a katonai szakszerűség és az egyéni igények fogalmazzák meg, a katonai szervezet az egyén alkalmazási feltételeként ír elő követelményeket. A szabadidő eltöltés formáinak megválasztásaival az egyén dönt további sorsa felől is, mert a felkészültség lesz az alkalmazás kritériuma, amelyek részére rendelkezésre állnak.
3. Szakmai tevékenység: Olyan speciális szaktudást értünk alatta, amelyet csak egy-egy rendezvény vagy tevékenység igényel, és a külső piacról is biztosítható állandó vagy időszakos megbízással. Ezek végrehajtására állandó személyzet tartása aránytalan költségveszteséget jelentene az előzőek értelmében. Ilyenek a szaktanárok, edzők, trénerek, stb.

A III. fejezetben megfogalmazott tartalmak megvalósulása és hasznosítása érdekében a honvédelmi ágazat eltérő disztinkcióval él a finanszírozás terén. Egyrészt célszerű lenne egy fejkvóta kialakítása, amely általában biztosítaná a tevékenység pénzügyi fedezetét, másrészt szükséges lenne az igényjogosultak kijelölése is, mert a jelenleg rendelkezésre álló jelentős összeg úgy folyik át az intézményrendszeren, hogy szinte semmi, vagy csak alig mérhető hozadéka van az állandó állomány kulturális képességeire. Nem vitatva, hogy egyes csoportok igénybe tudják venni a feltételeket, de túlnyomó többség részére sem a rendelkezésre állás, sem a választási lehetőség, sem a használat nem valódi alternatíva. Ezért változtatás szükséges, véleményünk szerit a mainál kevesebb ráfordítással nagyobb hozadék érhető el, ha megszűnik az intézmények szinte hisztérikus fetisizálása, és helyette a szolgálatot teljesítők érdekeit teljesítjük.

1. Az objektumok kialakítása és felszerelése, azok felújítása, pótlása, valamint fejlesztése tárca kompetencia kell legyen. Elsősorban azért, mert mint az előző részekben leírtuk, a szabadidő komplex formában az állomány kulturális képességeinek fejlesztését szolgálja, és ha ezt elfogadjuk, akkor azt meg kell fizetni. Ellenkező esetben a régi csipegetős, csepegtetős és leosztós rendszert tartjuk fenn a maga gondjaival. Ennek figyelembevételével az objektum, vagy ha úgy tetszik intézményrendszer kialakítását a laktanya korszerűsítések keretében, ahol ez később következik be, ott attól függetlenül azonnal szükséges megkezdeni. Ezek közé tartoznak a közösségi intézmények, üdülők, rekreációs és rehabilitációs intézmények, művelődési házak, kondicionáló termek, sportobjektumok. A differenciálás csak a rehabilitációs intézményeknél indokolt, a többi intézménynek multikulturális intézménnyé kell átalakulnia. Ez jelentős költségracionalizálást és személyzeti szükséglet csökkenést eredményez. Bár elsőre jelentős forrást igényelhet, de hozadéka szinte azonnal mérhető az állomány humánképességei minőségének javulásában.
2. A III. fejezet 1.1, 1.2, 1.3 és 1.4 pontokban megfogalmazott tevékenységeket teljes egészében a tárca költségvetéséből indokolt finanszírozni, míg az 1.1-ban megfogalmazott a kiválás utánra történő felkészüléshez valamilyen arányban a magánszemély is hozzájárul. A ráfordítás megtérülése a szakmai alkalmasság biztosításában, a katonai szolgálat iránti pozitív emocionális viszony kialakulásában, a műveltség eredményeinek a társadalmi nyilvánosságban történő megjelenésével mérhető.
3. Olyan kedvezmények, hozzájárulások alanyi jogú biztosítása is szükséges, amelyek az 1.5 ponthoz vagy a 2.1 és 2.2 pontokhoz kapcsolhatók, és a törvényi lehetőségek megvannak vagy megteremthetők.

1. Egyéb elvek

1. Azokat az objektumokat és eszközöket, amelyek rendelkezésre állnak a korábbi elveknek megfelelően át lehet csoportosítani és azután az új szisztémának megfelelően felhasználni.
2. Ahol ilyenek nem találhatók, ott a meglévő de jelenleg más funkcióra használt de feleslegessé vált objektumokból lehet kialakítani azokat. Erre alkalmasak lehetnek a megüresedett gépjármű vagy harckocsi színek, javítóműhelyek. (gondoljunk a volt lovardák tornateremként történő működtetésére)
3. A városokban található, a használóktól távol lévő objektumoktól célszerű megválni, azokat eladásából származó bevételeket ilyen módon visszaforgathatjuk a művelődési feltételekre. A továbbiakban is folyósítandó költségvetési támogatást a szabadidő tartalmi feltételeinek fejlesztésére érdemes fordítani. Alaktanyában, vagy közvetlen közelében kialakított intézmények kezelését tiszti és/vagy tiszthelyettesi közösségi önkormányzatok kezébe adhatjuk, így a támogatás a továbbiakban programfinanszírozássá változik a közösség részére biztosítható, vagy a tárca által közvetlenül finanszírozható. A Programok hozadéka egyértelműen mérhető, és bennük harmonizálhatók a szervezeti és a közösségi célok is.
4. Ezeket az intézményeket célszerű a továbbiakban kivonni a “Közművelődésről, a könyvtárakról és a köznyüjteményekről szóló törvény” hatálya alól, és korlátozott nyilvánossággal működő intézménnyé alakulnak, ezzel biztosítva, hogy a költségvetési ráfordításokat csak az igényjogosultakra használnánk.
5. Törölni szükséges azonnali hatállyal az intézmények bevételi kötelezettségeit, és meg kell teremteni a kedvező költségű üzemeltetésüket, amelyet a katonai szervezetek ellátó rendszerén lehetne megoldani
6. Ki kell dolgozni az új típusú “Szabadidő Házak” szabályzórendszerét.
7. Integrálni kell ezeket a “Szabadidő Házakat” a katonai szervezetek gazdasági struktúrájába, és ki kell vonni a gazdasági törvény hatálya alól.

Budapest, 2006. június 07.