A honvédelmi ágazatban a takarékos gazdálkodás rendkívüli fontossággal bír. Ennek jegyében az elmúlt kormányzati ciklusban olyan nélkülözhetetlen, de a hadsereget indokolatlanul terhelő feladatokat, mint a helyőrségi művelődés, a kommunikációs feladatok gyakorlati végrehajtása valamint az üdültetés kiemelték a szervezeti rendből, és ezen feladatok végrehajtására közhasznú társaságokat alapított a honvédelmi miniszter. Ennek gyakorlati végrehajtásában magam is részvettem. Teljesen ismeretlen úton haladtunk. Bevallottan az is szerepelt a célok között, hogy a szervezetből kiváló, de ugyan ezekben az intézményekben korábban dolgozó személyek részére biztosítsuk a munkahelyet is. A szervezetek kialakítása során a közhasznú szervezetekről szóló törvény alapján fogalmaztuk meg a feladatokat. Azt is el kell mondanunk, hogy a kiindulási alap az alapító okiratok elkészítésénél az volt, hogy a feladatok közül mindent fogalmazzunk bele, amivel potenciálisan foglalkozni képesek intézményeink. Ezzel reményeink szerint más források is bevonhatók lehettek volna. További nehézséget jelentett a finanszírozás, a támogatás nagyságrendjének megállapítása. Több helyről, a civil szférából segítséget kértünk, amit megkaptunk, mint például a Mikroszkóp Színház Kht-től, ám az eufórikus hangulatban és a végrehajtásra rendelkezésre álló csekély idő miatt nem mélyedtünk el abban a kérdésben, mit mivel érdemes összehasonlítani. Így aztán kialakult egy olyan rendszer, amely folyamatosan problémák halmazát jelentették. Volt egy lestrapált intézményrendszer, elavult felszereléssel, volt egy szinte teljesen bebetonozott létszám, ráadásul a dolgozók zöme nem értett a “vállalkozói tevékenységhez”, sok esetben idegenkedett is tőle, volt egy biztos támogatási összeg, amely a kényelmes léthez elég volt. Ilyen feltételek mellett szerettünk volna a piaci viszonyok között, annak szereplőjeként megjelenni.

Ezeket fejelte meg, hogy az eredeti terveknek megfelelően nem történt meg a szféra finanszírozásának egy év múlva történő felülvizsgálata sem. Még ma sem tudjuk, hogy ki finanszírozza azokat a bevétel kieséseket, amelyeket a nem várt katonai rendezvények, vagy a sorozások, vagy esetleg más “rendelkezésre állások” okoznak.

Tovább bonyolította és még napjainkban is bonyolítja a helyzetet, hogy valamennyi kht sok esetben ugyanazokat a feladatokat dublírozottan végzi, ezzel jelentős pénzforrásokat elpazarolva. Sok más miatt ezért drágák ezek az intézmények. Mit lehet tenni? Hogyan tovább?

Most, e további út-lehetőségére koncentrálva gondolkodtunk több kollégával együtt. Hisszük ugyan is, hogy nem egy ember zsebében van a bölcsek köve, hanem a sok tapasztalat, amellyel együtt rendelkezünk, jobban közelíthet a megoldáshoz.

Valószínűleg nem az egyes területek közvetlen érdekeiből kell kiindulnunk, hiszen a honvédelmi ágazat feladatrendszerét különböző törvények írják elő. Ezek a törvények kötelezettségeket rónak a tárcára, amelyek megvalósítása elkerülhetetlen, nem kikerülhető. A feladatok megvalósítását illetően már szabad kezet kap a tárca arra vonatkozóan, hogy saját szervezettel, vagy megbízással, vagy átruházással oldja meg azokat.

A Magyar Honvédség, amely nem most áll fel, rendelkezik már meglévő állománnyal és tervezi a szervezet utánpótlását. A felvételre kerülőkkel egyértelmű feladata van, csak érvényesítenie kell az érvényes követelményrendszert, és így a követelményeknek megfelelő egyedek kerülhetnek be a szervezetbe. De más a helyzet a már meglévő állományt illetően. Azokat a szolgálatteljesítőket is el kell juttatni olyan szintre, hogy megfeleljenek az érvényben lévő szabályzóknak. Nagy pazarlás lenne eltávolítani őket, hiszen a szervezeti kultúra megmaradása érdekében és a napi ügyek vitelében nélkülözhetetlenek. Mi úgy véljük, hogy a humán erőforrás-gazdálkodás jelenti a meglévő állomány megtartását, továbbképzését, az új állomány felvételét, felkészítését és továbbképzését, valamint a pálya rekrutációját. Ez akkor történik racionálisan, ha az ágazat valamennyi intézménye célirányosan erre koncentrálja erőforrásait. Természetesen magában foglalja a feladatok racionális szegmentálását is. Ebben csak egy szelet, de nem nélkülözhető elem a kulturális intézményrendszer. Valószínűleg a szemléletváltásnak ezekben az intézményekben is be kell következni, mert nem általános művelődési ágensek, hanem a hadsereg által fenntartott és finanszírozott, éppen ezért a hadsereg érdekeinek megfelelő, azt szolgáló intézmények, amelyek a “katona” felkészítéséhez használják a civil szférában használatos alkalmakat, módszereket, művelődési formákat.

Innen máris helyén van a dolog. Abban az értelemben hasznosak a szervezet számára, és csak annyiban, amennyiben képesek hozzájárulni a szervezet tagjai megfeleléséhez. Ha nem akkor nem érdemes beinvesztálni. Tehát, nem önmagukért, hanem a szervezeti célok megvalósításáért létrehozott és működtetett intézmények.

1. Tevékenység a pálya rekrutációjában
2. Tevékenység a belépők felkészítésében
3. Tevékenység a pályán lévők szintentartásában
4. Tevékenység a pályát elhagyók reintegrációjában, gondoskodásában

E feladatrendszernek a megvalósításáért kell az egész hadseregi intézményredszernek dolgozni, ahol minden ágens – az előképző, a képző és posztgraduális képzést biztosító, a kiképzést, a kulturális tevékenységet, a rekreációt, a regenerációt és a rehabilitációt szolgáló intézmények, sajátos eszköz és módszertani feltételeivel vesz részt. Ha ez nem az előzőekben vázolt célnak alárendelten működik, akkor az csak “szakmai mutatvány”, de a hadsereg, mint szervezet, semmit sem profitál belőle.

A honvédelmi ágazatnak van jelenleg is működő intézményrendszere, amelyet sokan “pénznyelő”-ként aposztrofálnak. Ez is egy vélemény. Úgy véljük, hogy vannak olyan intézmények, amelyeknek a hatása nem mérhető költségvetési évben, sőt még ciklusokban sem. Vannak olyanok, amelyek távlati célokban gondolkodnak, munkájuk csak hosszú távon mérhető. A kulturális, de mondhatjuk nyugodtan az oktatási intézmények is ilyenek. Kellene egy kevéssé hinni a távlati célokban, mert egyik kurzus sem tekintheti működése végét cezúrának. A hatásmechanizmus csak a szocializációban mérhető, és ki merné megmondani, hogy a mai hatások a későbbiekben hogyan manifesztálódnak. Hinni kellene abban, hogy a mostani szándékolt és spontán hatások együttesen valamiféle haszonnal lesznek az ágazat számára. Abban sem lenne haszontalan hinnünk, hogy megfelelő szakemberek (akik most is megvannak) munkájával a céloknak megfelelő tevékenység megvalósul.

Az ágazat tagjaitól jogosan elvárt követelmény, hogy egész-séges (egész-ség itt szándékos az írás, mert az egészség nem a betegség ellentettje, hanem olyan fizikai lelki, egészségügyi kondíció, amely alkalmassá tesz a feladatok megvalósítására!), művelt, szaktudással rendelkező, sportos, elkötelezett, a NATO kompatibilitásnak megfelelő egyén, aki képes és akarja a követelményeket teljesíteni.

Természetesen vannak feladatok a civil szféra potenciális katonáit illetően is.

Milyen funkciói lehetnek a kulturális intézményeknek?

• Civil személyek számára információ szolgáltatása annak érdekében, hogy katona legyen
• a katona lelki, fizikai, kulturálisszolgáltatásokkal történő ellátása annak érdekében, hogy katona maradjon, megfelelő szervezeti kultúrában jól érezze magát
• a katona felkészítésében való részvétel annak érdekében, hogy fejlődjön a szervezeti képzésen túl is
• segítségnyújtás abban, hogy a katona felkészülhessen a szervezetből történő kiválásra
• összekötő kapocs szerep annak érdekében, hogy a kiválás után is a testület tagjának érezze magát a nyugállományú katona
• közreműködés abban, hogy a társadalom megismerhesse a honvédelmi értékeket, a hadseregről szóló információkat
• kapcsolat épüljön, és folyamatosan meglegyen a civil szférával

A célok megvalósításának alárendelten működhet a kulturális intézményrendszer!

Célszerű a legelején azt tisztán látnunk, hogy a kultúra, a kulturális szolgáltatás nyújtása nem lehet a rentabilitás kérdése! Azt támogatni kell! Az a világon mindenhol támogatásból él meg.

Ennek figyelembevételével tisztázhatjuk azt, hogy milyen célt, vagy célokat lehet az összcélon belül más rendszerekkel együttműködésben megfogalmazni úgy, hogy megfelelő legyen a szegmentáció a feladatok között. (azokakra a specifikumokra gondolunk ,amelyek elvégzésére csak ez a rendszer képes). Melyek lehetnek az intézmények funkciói, és ezek a funkciók milyen feladatrendszerben foglalhatók össze?

Milyen “intézményrenszer”-el valósítható meg? (hol mi, milyen formában működhet?”), ennek megvalósításához milyen pénzügyi feltételek szükségesek? (támogatás, bevétel, ezek aránya?”), milyen anyagi-technikai feltételekkel valósítható meg? (mi van, és mi kell a teljesítéshez?), milyen személyi feltételek szükségesek? (végzettség, szak, gyakorlat?), környezeti feltételek mellett működtetjük őket, milyen szakmai területek milyen formában működhetnek együtt a célok megvalósításában, végül milyen szabályzók szükségesek?

Bizonyára ezzel nem zárható a kérdéskör, de amíg ezek a kérdések nem tisztázódnak, addig azon tűnődni, hogy a központi költségvetési támogatás az előző bázis adathoz képest 80-50-20%, nem a dolgok logikájából fakad. Ha ez így történik, akkor a feladatokat kell csökkenteni, mert, ha a feladatok változatlanul maradnak, akkor az paradoxon.

A fő kérdés ezek után a mit – mennyiért – hogyan.

A szakmai konzultáció során az alábbi funkciókra gondoltunk, ami lehet, hogy nem teljes, ám valamiféle kiindulásnak mindenképpen felfogható. A területek felsorolása véleményünk szerint a következőképpen foglalható össze:

1. Követelményeknek történő megfelelésben való részvétel
2. szervezeti identitás kialakításában részvétel
3. képzés-nevelési feladatokban való részvétel
4. belső és külső kommunikációban való részvétel
5. kultúra közvetítés
6. rekreációban való részvétel
7. regenerálásban való részvétel

1. Civil kapcsolatok érdekében:

1. honvédelmi előkészítés
2. a társadalom felkészítése honvédelmi feladatokra
3. az ifjúság honvédelmi nevelése
4. a honvédelmi ágazat imázsának megteremtése, fenntartása, fejlesztése,
5. civil kommunikáció
6. közvetett kapcsolat államigazgatási, gazdasági, civil szervezetekkel
7. közéleti-közszolgálati szerepvállalásban való közreműködés
8. egyházakkal való kapcsolatápolás
9. katonai-rendvédelmi szervezetekkel való kapcsolatokban való részvétel
10. sajtó- és média kapcsolatok
11. politikai szervezetekkel való (nem-politikai) együttműködés
12. biztonsági szolgálatokkal való együttműködés

1. Gondoskodás

1. családsegítés
2. nyugállományúak ügyeinek rendezése
3. gyermekfelügyelet
4. szociális gondoskodási feladatokban való részvétel
5. jogsegélyszolgálat
6. aktív állomány bizonyos járandóságai (szolgáltatások) rendezése
7. reaktiválásban részvétel
8. reintegrációs feladatok
9. hátrányos helyzetben segítségnyújtás
10. katonai identitás fenntartása
11. Kegyeleti feladatok
12. Üdülés
13. Pihenés
14. Szórakozás

1. Piacképesség megőrzése érdekében:

1. képzés (minden forma)
2. étkeztetés
3. rendezvényszervezés
4. objektummal való gazdálkodás
5. szellemi kapacitás árúba bocsátása
6. konferencia szervezés
7. turizmus szervezés
8. gyógytúrizmus szervezése
9. vallási turizmus
10. falusi turizmus
11. művészeti-kulturális szolgáltatás
12. multimédiás szolgáltatás
13. sport szolgáltatás
14. mentálhigiénés szolgáltatás
15. ingatlan bérbeadás
16. eseti szolgáltatás
17. EU- atlanti csatlakozás
18. HM és MH belső szolgáltatás átvállalása térítéssel
19. Pályázatok gondozása
20. Nyugállományúakkal, civil nyugdíjasokkal való foglalkozás
21. Távmunka végzéshez feltételek
22. Rendvédelmi szervek szolgáltatásainak kiszolgálása

1. Közéleti-közszolgálati feladatok érdekében:

1. helyi és regionális munkarendbe való bekapcsolódás
2. közéleti és politikai élet a jogszabályokban megengedett módon való részvétel
3. társadalmi szervezetek munkájában azok koordinálásában való részvétel
4. katonák közéleti szereplésének felkészítésében való észvétel
5. állami ünnepek szervezésében kiszolgálásában való részvétel
6. feleslegessé vált katonai felszerelések átvétele, azok expediálásának szervezése
7. EU- Atlanti tájékoztatásokban való részvétel
8. Helyi-regionális rendezvények szervezés
9. Részvétel a helyi szociális ellátó rendszerekben (konyha)
10. Kisebbségi feladatok ellátása
11. Játszóház
12. TELE-ház
13. Védelmi iroda

Azt gondoljuk, hogy az előzőekben megfogalmazott feladatok vonatkoznak a szellemi, a tárgyi, a testi, és az alkotó kultúra mindegyikére. Ám nem feledhetjük, hogy a honvédség alapfunkciója mi!

Ha van rá mód alkotni is, de főként terjeszteni, bár ez sem pontosan igaz így, mert a hadtudományban keletkezett értékek ugyan úgy a kultúra részei, amelynek a terjesztése nemzeti ügy.

Természetesnek látszik, hogy a további feladatok végzése érdekében a döntéshozóknak azt célszerű tisztázni, hogy a felsorolt feladatok közül melyeket tartják fontosnak, megvalósítandónak. Dönteniük szükséges abban is, hogy a felvállalt feladatokat milyen formában valósítják meg. Ehhez jelenleg van intézményrendszer, ami azonban fejlesztésre szorul vagy szorulhat. Kívánatos a pénzügyi kondíciók tisztázása, mert annak függvényében valósulhat meg az elgondolás a kívánatos szinten. Tisztázni kell, hogy az egyes feladatok végrehajtásában mely intézmények vehetnek részt, és ehhez igazítani a finanszírozási rendszert.

Látható a feladat nem egyszerű, de a döntéseket meg kell hozni, mert a folyamatos támogatáscsökkentés és az eredeti követelményrendszer fenntartása lassú haldoklásra ítéli a rendszert. A bizonytalanság pedig elbátorítaná azokat a munkatársakat is, akik ma még teszik, amit tenniük kell.