Következő 10 cikk | Előző 10 cikk |
Disszertáció szerzői ismertetője 4. |
Dr. Mucsi József szociológus |
2009.12.06. 15:27 |
1. Összegzett következtetések
A szabadidős művelődés elveinek egyszerre több szempontnak is meg kell felelniük. Először: hozzá kell járulniuk a szervezeti kultúra fejlődéséhez, a hivatásos katonatisztek szakmai képességeinek növeléséhez, a tisztek szakmai professziójához. Másodszor: hozzá kell járulniuk a testületi szellem, az egyéni képességek kibontakoztatásához, fejlődéséhez, mégpedig az önkéntességre alapozva. Harmadszor: segítséget kell nyújtaniuk a katonák kulturális konfliktusok felismerő, kezelő képességéhez úgy a várható műveleti területek lakosságát, mint a potenciális együttműködő katonákat illetően. Negyedszer: segítséget kell nyújtani olyan mentálhigiénés állapotok teremtéséhez, amely magabiztossá teszi a tiszteket, kizárja mind a kisebbrendűségi komplexust, mind a nagyképűséget, mások lebecsülését, lekezelését. Ötödször: segítenie kell abban, hogy a szervezet jellegadó állománya, a hivatásos tiszt legyen képes a vezetése alá rendelt katonákat felkészíteni ezekre a feladatokra, legyen képes az alkalmazás helyszínén segítséget nyújtani beosztottainak a konfliktusok felismerésében, azok megoldásában. Ugyan is, ami idehaza megmosolyogtató jelenség, idegen kultúrában akár élet-halál kérdésévé is válhat. Hatodszor: a szabályozás az egyéni és a közösségi élet tiszteletben tartására egyaránt alkalmas legyen, megteremtve a mindkettőhöz szükséges intimitásokat, lehetőségeket. Hetedszer: szabad teret adjon az egyéni diskurzusoknak, mégpedig a benne résztvevők egyenjogúságára építve. Nyolcadszor: úgy különüljön el a művelődés egyéb területeitől, hogy sajátos tevékenységével mégis járuljon hozzá azok hatásmechanizmusainak erősítéséhez, az integrált személyiség kialakításához. Kilencedszer: legyen alkalmas a rendszer, vagy legalábbis járuljon hozzá ahhoz, hogy a tiszt legyen képes értelmiségi helyzetekben értelmiségi szerepnek megfelelő döntést hozni, viselkedni. Tizedszer: legyen alkalmas ez a művelődési rendszer arra is, hogy a tiszt kialakíthassa azokat a civil kapcsolatait, amelyek a társadalmi reintegrálódását képes lesz előmozdítani. Tizenegyedszer: a hadsereg a fenti szempontokat figyelembe véve jelenjen meg a feltételek megteremtésében, biztosításában, finanszírozásban. Tizenkettedszer: a funkcionális elvárásoknak megfelelően legyen alkalmas a rendszer a javasolt finanszírozás, és a művelődés infrastrukturális, anyagi technikai feltételeinek differenciált megvalósítására.
2. Új tudományos eredmények
Első: a dolgozat feltárta azokat a folyamatokat, amelyeket a társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozásában, a művelődésben, a szabadidős művelődésben tapasztalhattunk az 1867-től napjainkig terjedő időszakban. Bemutatta azokat a sajátosságokat, amelyeket a magyar véderő esetében tapasztalhattunk.
Másodszor: megfogalmazta azokat az elveket, amelyek figyelembevételével szervezhető a művelődés és a szabadidős művelődés a továbbiakban, figyelemmel az egyéni autonómiákra, a közösségek célkitűzéseire és a katonai szervezet katonai kultúrájára.
Harmadszor: Monografikusan összefoglalja azokat a tényeket, amelyek a 140 év alatt a haderő művelődését, szabadidős művelődését jellemezték.
3. A kutatási eredmények gyakorlati felhasználhatósága
1. A dolgozatban megfogalmazott elvek felhasználhatóak a szabadidős művelődés átalakításához, mert figyelembe vehetők a művelődésre vonatkozó elvek akár a hazai, akár a missziókban tevékenykedő kontingensek tevékenységének tervezéséhez, végzéséhez.
2. A dolgozat megfogalmazásai, javaslatai alapján elválaszthatók a szakmai művelődés melletti általános művelődési elemek képzési és szabadidős része, tisztázhatók a kompetenciák a felelősséget, a finanszírozást, és az illetékességet illetően.
3. A dolgozat segítséget nyújt a szabadidős művelődés szervezéséhez, infrastrukturális, anyagi-, technikai-, humánerőforrás szükségleteinek megtervezéséhez, a ráfordítások hatékonyságának méréséhez, a szabadidős művelődés társadalmasodásához.
4. Ajánlások
Ajánlom dolgozatomat a művelődésterületén dolgozók részére, annak érdekében, hogy az új kihívások és követelményeknek megfelelően végezhessék munkájukat. Ajánlom továbbá azoknak, akik ennek az általam tárgyalt időszaknak a történetével, társadalmi jellemzőivel most ismerkednek, úgy is, mint ismeretet, és úgy is, mint forrásjegyzéket.
Végül ajánlom azoknak a katonai vezetőknek, akik szeretnék a szabadidős művelődés hatásmechanizmusát eredményesen használni a szervezeti kultúra fejlesztéséhez, a hivatásos és szerződéses állomány személyisége kiteljesedéséhez.
|
Disszertáció szerzői ismretetője 3. |
Dr. Mucsi József szociológus |
2009.12.06. 15:25 |
Fontos szerepet töltöttek be a tömegkommunikáció úgynevezett rétegműsorai is, hiszen ezekben az értelmiségi vitatkozott, polemizált, diskurált irodalmi, politikai kérdésekről a művészetek égisze alatt, és ezek a közbeszédben is a későbbiek során gyakran szerepet kaptak. A sajtó differenciálódása, új irodalmi és más szakmai folyóiratok megjelenése olyan társadalmi kérdésekre is ráirányította a figyelmet, amelyek egy korábbi időszakban még lehetetlennek látszottak. Bizonyítottam, hogy ezek a nyilvánosságban beállt változások együttesen kényszerítették ki azt az állapotot, amikor már nem lehetett a dolgok folyását megakadályozni, és ez a fajta nyilvánosság lépett át 1990-ben azon a Rubiconon, amely lehetőségét adta egy békés társadalmi rendszerváltozásnak. Ez folyamatában teremtette meg a maga nyilvánosságát, a nyilvánosság eszközeit, és ez a folyamat hozta meg a rendszerváltozást, a társadalom átalakulását polgári demokráciává.
3. Tanulmányomban a szakirodalmak segítségével bizonyítottam, hogy a hadsereg tisztikara mindig azoknak a társadalmi tényezőknek az eredője, amelynek keretében a szervezetek működnek. A mai értelemben vett tiszti hívatásról a tizenkilencedik századtól beszélhetünk, és a tömeghadseregek kialakulása utáni időszakban a tisztek tevékenységére a tiszti szaktudás, a tiszti felelősség és a testületi jelleg volt jellemző. Ezeket speciális képző intézményekben, meghatározott előírások szerint lefolytatott tanulmányok biztosították. A tiszt tudása rendkívül komplex intellektuális szaktudást feltételezett, amelynek elsajátítása katonai intézményekben a gyakorlatokon és a gyakorlatban hosszú évek alatt történt meg. A XIX. század végén és a XX. század első felében a tisztikar utánpótlásának legnagyobb bázisa az úri középosztály, ez a csoport adja a tisztikar több mint hatvan százalékát. A magyar véderőben csak 1948 után jelenik meg a munkás és a paraszt származásúak tömege. Ezekben a tisztekben az 1945 előtti időszakban az úriemberség eszménye és a tiszti becsület a legfontosabb összekötő erő, az 1945 utáni időszakban a hűség a párthoz és a munkás-paraszt szolidaritás képezi az összekötőkapcsot. Bemutattam és igazoltam, hogy a magyar hadseregekben is megfigyelhetők azok a tendenciák, amelyek a társadalomban érhetők tetten, a hadsereg is a bürokratikus reprezentatív nyilvánosságot érvényesítette tevékenységében. Ez a nyilvánosság jellemző egészen a kilencvenes évekig, ennek szellemében zajlottak a díszszemlék, a laktanyai nyílt napok, a katonai eskük, a csapatzászló adományozó ünnepségek, a kapcsolatteremtés iskolák és laktanyák között, vegyes civil-katona művészeti csoportok létrehozása, a helyőrségi klubok előbb korlátozott nyilvánosságú, majd nyílt intézményekké nyilvánítása. Napjainkra ez lassan elindult a polgári nyilvánosság irányába. A hívatásos tiszteknek ebben a nyilvánosságban olyan módon kell világpolgárrá válni, hogy egyrészt ismerje a fegyveres erőszak alkalmazását, másrészt a hadseregek megváltozott funkcióiból kifolyólag képes legyen a műveleti területeken békítő tevékenységek lefolytatására nemzetközi kontingens kötelékében. Erre történő gyakorlati felkészüléshez kiváló terep a szabadidős művelődés. Erre való alkalmasságot úgy is tekinthetjük, mint a Weberi szakszerűség.
4. A feldolgozott szakirodalom alapján bemutattam és igazoltam, hogy a magyar véderő életében a XIX. században jelentős változás következik be, megjelenik a tömeghadsereg, amely jelentős szervezeti kultúraváltást involvál. A hadseregbe az utánpótlás sorozással történik, ezért a tömeghadsereg jóval nagyobb létszámú tisztikart igényel. Az eddigi szinte nemesi származású tisztikarban megkezdődik a polgári származású egyének beáramlása. A kialakult helyzetben a korábbi tiszti értékrendek maradnak fenn, a tisztikarba beáramló társadalmi státusú egyének igazodása felfelé, a nemesi származású tisztek felé történik, és a hadseregben ennek következtében egészen 1945-ig az úriemberség eszménye él, fenntartva mindazokat a kiváltságokat a tisztikarra, amelyek korábban a nemes embereket illettek meg. Állítottam, és igazoltam, hogy társadalmi nyilvánosság ebben az időszakban a reprezentatív nyilvánosság. Kezdenek kialakulni a hadseregben is a nyilvánosság intézményei, kaszinók, könyvtárak, folyóiratok, hetilapok, képzőművész és irodalmi körök, sportegyesületek, azonban ezek mindegyike az ignoráció eszközeként funkcionálnak. A tisztek szabadidős művelődéséről elkülönülten ebben az időszakban nem beszélhetünk, tekintettel arra, hogy a tiszteknek nincs munkaidejük, mind azt, amit ma szabadidős művelődés fogalmával írunk le, a tiszti életmód szerves része volt. A Tisztikar jelentősebb része a tiszti kiváltságok, a területi revízió, az irredenta eszmerendszer elkötelezett híve, áthatja a társadalom egészét átható nemzeti és keresztény fennsőbbrendűség érzete. Tanulmányomban bemutattam, hogy 1945 után egy népi demokratikus hadsereg kiépítése és működtetése volt a kormányok feladata. Az 1948 utáni időszakban a tiszt utánpótlás bázisa a munkás és paraszt káderek köre, akik nem rendelkeznek a megfelelő előképzettséggel a tiszti hívatásra. Az új tömeghadsereg újfajta szervezeti kultúra kialakítását igényelte, amelynek a hatalom eleget is tett. Megteremtette először a katonai szakmai művelődéshez szükséges oktatási intézményeket, de vele párhuzamosan létrehozza a szabadidős művelődés intézményrendszerét is. Ezek az intézmények a kezdetekben elsősorban a pártirányítás eszközei, amelyek művelődéspótló intézmények, majd a későbbi szándékok szerint a művelődés megszerzésének továbbfejlesztését szolgálnák. Bizonyítottam, hogy a megjelent szabályzók a művelődés és a szabadidős művelődésre vonatkozóan, amelyek szabályzó funkcióik miatt inkább a polgári nyilvánosság kialakulásával szembeni fellépésnek tekinthetők. Ebben az időszakban annyi változás állt be a társadalmi nyilvánosság területén, hogy marad a reprezentatív bürokratikus nyilvánosság, csak a működtető társadalmi csoportok, és az összefogó ideológia változik meg, a nemzeti és keresztény ideológia és úriság helyébe a proletár internacionalizmus és szocialista hazafiság, valamint a munkás és paraszti származású káderek kerülnek. Adatokkal igazoltam, hogy 1990 utáni időszakban a kezdeti bizonytalanság után a Magyar Honvédség a polgári nyilvánosság útjára lépett, megszülettek azok a törvények, amelyek garantálják az egyenruhás civil állampolgár lét kereteit, kialakultak és működnek a nyilvánosság intézményrendszerei, működik a polgári nyilvánosság.
5. Megfogalmaztam a szabadidős művelődés elveit, amelyeknek egyszerre több szempontnak is meg kell felelniük. Hozzá kell járulniuk a szervezeti kultúra fejlődéséhez, a hivatásos katonatisztek szakmai képességeinek növeléséhez, a tisztek szakmai professziójához, továbbá a testületi szellem, az egyéni képességek kibontakoztatásához, fejlődéséhez, mégpedig az önkéntességre alapozva. Bizonyítottam, hogy a szabadidős művelődésnek segítséget kell nyújtania a katonák kulturális konfliktus felismerő, kezelő képességéhez úgy a várható műveleti területek lakosságát, mint a potenciális együttműködő katonákat illetően, valamint segítséget kell nyújtania olyan mentálhigiénés állapotok teremtéséhez, amely magabiztossá teszi a tiszteket, kizárja mind a kisebbrendűségi komplexust, mind a nagyképűséget, mások lebecsülését, lekezelését. Jogos elvárásként fogalmaztam meg, hogy segítenie kell abban is, hogy a szervezet jellegadó állománya, a hivatásos tiszt legyen képes a vezetése alá rendelt katonákat felkészíteni, alkalmazás helyszínén segítséget nyújtani beosztottainak a |
Disszertáció szerzői ismertetője2. |
Dr. Mucsi József szociológus |
2009.12.06. 15:21 |
1. Kutatási célok:
Dolgozatomban be kívánom mutatni azokat a folyamatokat, amelynek keretében a társadalom, benne a hadseregek, - köztük a magyar hadseregek is-, kialakultak, fejlődtek, változtak. Tudvalévő a hadseregek nem szakíthatók el azoktól a konkrét történeti, társadalmi, kulturális hatásoktól, amelyek keretében működtek. Ezért bemutatom dolgozatomban ezeket a tényezőket, mint kereteket, hogy majd ezt folytatva bemutathassam a magyar véderő fejlődésének 140 éves történetét, ezen belül is a szabadidős művelődés alakulását. Fontosnak tartom annak hangsúlyozását, hogy amíg 1867-tel kezdődően az 1920-as évekig megindul a hadseregben egyfajta társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozás, - létrejönnek azok az intézmények, amelyek a környező társadalmak hadseregeiben is megtalálhatók -, addig a hadsereg mégis megmarad úri, nemzeti és keresztény. De hasonlókat mondhatunk el az 1945 utáni időszakra is, hogy szólamaiban ugyan megjelenik a nyilvánosság ígérete, de működésében ugyan azt a reprezentatív udvari nyilvánosságot valósítja, meg mint az előző, csak az ideológia változik meg és a korábbi elvek helyére a szocialista, nemzetközi és proletár fogalmak kerülnek. Nehéz ilyen körülmények között valahová kötni a szabadidős művelődés megújítását kötni. Ezért dolgozatomban a megújult szabadidős művelődéstől funkcionálisan azt kérhetem számon, milyen funkciót tölt be a személyiség kiteljesedésében, és milyen funkciót valósít meg a szervezeti kultúra kiteljesedésében.
A dolgozat célja tehát egy olyan elvi vázlat megfogalmazása, amely valamilyen módon kötődik a korábbi időszakok hagyományaihoz, abból, ami a progresszivitást szolgálja, magába foglalja, de elsődlegesen a szervezeti kultúra fejlődéséhez, a személyiség kiteljesedéséhez járul hozzá.
2. Kutatási módszerek
A kutatás során sokfajta módszert alkalmaztam. A dolgozat elvi keretét „Jürgen Habermas: A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása” című művében megfogalmazott elmélet képezi. Úgy gondolom, hogy ez a modell segítségünkre lehet annak megértésében is, hogy a társadalmak alrendszerei milyen történelmi politikai és társadalmi tényezők hatására és hogyan változtak Európában, a modern korban, és nagyjából láthatóvá teszik azt is, milyen követelményekkel kell számolnunk az információs vagy a tudástársadalmakban.
Módszereim között szerepelt dokumentumelemzés, forráskritika, szociológiai kutatás másodelemzése, interjú, konzultáció, beszélgetés. Miután dolgozatom nem empirikus adatokkal dolgozik, így a legjelentősebb módszer a dolgozat szempontjából a dokumentumelemzés volt.
3. Az elvégzett vizsgálat tömör leírása fejezetenként
1. Bizonyítottam, hogy a szabadidő a művelődésre fordított idő része, de önálló idő és hatásmechanizmus is, amely a személyiség kiteljesedéséhez hozzájárul, ám nem kötődik a munkatevékenység végzéséhez közvetlenül. Ez a szabadidő nem üres idő, hanem rendszerszerűen rendelkezésre álló időként jelenik meg és tervezhető. A művelődés folyamata felfogható úgy, mint a társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása következtében beállt szemléleti, tevékenységbeli és intézményváltozás, amely az egyén autonómiájára és meglévő szabadidejére épül. Megmutattam, hogy modern hadseregek létrejötte, fejlődése a társadalmi nyilvánosság változásának keretében zajlott, és a hadseregek kialakulásakor érvényesülő udvari reprezentatív nyilvánosság állapotából napjainkra már a polgári nyilvánosság állapotába érkezett. A szakirodalom segítségével ábrázoltam, hogy hívatásos katona egyenruhás állampolgárrá vált, ezért nem pusztán a hivatásrendi kötelmekhez szükséges képességek, kiegészítését kell szolgálnia a szabadidőben végzett művelődésnek, hanem minden olyan szükségletét, amelyet a modern embertől elvár a társadalom. A hadseregben tehát ebben az értelemben vett funkcionális megfelelést kell számon kérni a szabadidős művelődéstől. A szabadidős művelődést úgy tekintem, mint az életmód szerves részét, amely hozzájárul a tiszti minőség, hivatásrendiség, a tiszti etika kialakulásához, fejlődéséhez, a jellegadó állomány értékrendjének változásához. A folyton változó társadalmi nyilvánosság keretét adja a hadsereg történeti-társadalmi fejlődésének is, és egyben befolyásolja változásait. Megállapítottam, hogy az önálló magyar haderő történetét az 1867-ben létrehozott Magyar Királyi Honvédség megalakulásától a 2000-ik év haderejének helyzetéig szükséges nyomon követnem. Fontos a rekrutációs csoportok vizsgálata abból a szempontból is, hogy a hivatásos tiszti állomány rekrutálódása mennyire gátolja, serkenti, vagy mennyire nem adekvát bázisát adja a polgári nyilvánosság kialakulásának.
2. Bizonyítottam, hogy az 1867-1990 közötti időszak nyilvánosságának jellemzője, hogy a kiegyezést követő időszakban először rohamosan növekszik a társadalmi nyilvánosság intézményeinek száma, és az azt megelőző időszak állami szerepvállalásának következményei helyett valódi, a civilszféra által létrehozott intézmények születnek és fejlődnek. Számuk, tevékenységük, valamint hatókörük fokozatosan bővül, ebben a települések, az egyletek, és más önkéntes csoportok közreműködnek. Az 1920-as évektől kezdődően azonban, döntően a keresztény és nemzeti ideológia bűvkörébe kerülve veszítenek függetlenségükből, és ez a polgáriasodás útjáról letéríti azokat, és végzik a korábban jelzett ideológia nevében a népnevelést, népművelést. Az 1945 után a kulturális életben a népművelés időszaka folytatódik Magyarországon. A változás annyi, hogy a korábbi egységes társadalomnak képzett „nemzeti és keresztény hazafi”, helyébe a „szocialista embertípus” lép, és erre tökéletesen megfelel a központilag szabályozott intézményi- és tevékenységstruktúra, a feladat végzésére kiképzett „népművelő”-vel. Rögzítettem, hogy a „népművelés” nem e két időszak találmánya, azt hosszú ideig hazánkban a közművelődés helyett használták. A felvilágosodás korától azt a törekvést nevezték így, amelyben az értelmiség feladata a tömegek - és különösen a parasztság és a munkásság- műveltségi színvonalának emelése. Erre vezethető vissza az a mérhetetlen elhivatottság és küldetéstudatos tevékenység, amely némelykor többet ártott, mint használt a művelődés ügyének. Az első lépést a hetvenes években megfigyelt elmozdulás jelentette a nagy tömegeket érintő rendezvényektől az intimitást, a diskurzust lehetővé tevő kisebb létszámú és csoportformában végrehajtható rendezvények felé. Az állampolgár, aki laikusként választhatott a lehetőségek közül, még ha ki is érdemelte a hivatalosság elítélését, akkor is annak a demokratikus állampolgári jogának tett eleget, amit leginkább a polgári intimitás fogalma jelképez. A kezdetben létrejövő klubok és kiscsoportos formák megjelenése, amelyek alkalmasabbak a személyiség kiteljesítésének funkcióit betölteni, valószínűleg csak előképei voltak azoknak az önkéntes társulásoknak, amelyek mint alapítványok, egyesületek működnek napj
|
Disszertáció szerzői ismretetője I. |
Dr. Mucsi József szociológus |
2009.12.06. 15:13 |
ZRÍNYI MIKLÓS
NEMZETVÉDELMI EGYETEM
Mucsi józsef nyugállományú ezredes
A HADSEREG SZERVEZETI KULTÚRÁJA ÉS A SZABADIDŐS MŰVELŐDÉS
című doktori (PhD) értekezésének szerzői ismertetése
Témavezető: Prof. Dr. Szabó János
Budapest
2008
1. A tudományos probléma megfogalmazása:
A magyar társadalomban lezajlott redszerváltozás, ami jelentős változásokat indukált a társadalom valamennyi alrendszerében, így a magyar honvédségben is. A magyar véderő hivatalosan 1868. december 08-a óta tartó történetében folyamatosan érezhető volt egyrészt a magyar társadalom aktuális politikai, kulturális állapota, másrészről azoknak a nemzetközi viszonyoknak a hatásai, amelyek között a hadsereg éppen az adott időszakban működött. Mindezek a hatások befolyásolták a hadsereg jellegét, funkcióit, szervezeti kultúráját. A hadsereg működését nagyban befolyásolta az adott kor társadalmi nyilvánosságról vallott felfogása, annak működése, és hadseregbeli specifikus megnyilvánulása is. A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása napjainkra az udvari reprezentatív nyilvánosságtól eljutott a polgári nyilvánosság állapotáig, amelynek keretében a hadsereg jellegadó állománya a hivatásos tiszt nemesi elfoglaltságból a fegyveres erőszak alkalmazásának professziójává vált, és ahol a tiszt kiváltságos egyénből egyenruhás civil állampolgárrá változott. A hadsereg a tömeghadseregi jellegből professzionális hadsereggé vált, amely egészen másfajta szervezeti kultúrát igényel, mint a korábbi szervezeti formáció követelt. A hadsereg mára a fegyveres erőszak alkalmazásából a béke kikényszerítésének eszközévé vált. Ehhez szükséges az új szervezeti kultúra.
A szervezeti kultúra kialakulása, kialakítása sokdimenziós tevékenység. A probléma úgy vetődik fel, vajon s hívatásos tisztek esetében, - akik mégiscsak a szervezeti kultúra kialakulásában, kialakításában, fenntartásában lényeges, meghatározó szerepet töltenek be -, elégséges-e a formális képző intézmények hatása. Képes-e a szervezett, de formális és bürokratikus képzés teljes mértékben felkészíteni a tiszteket az új, megváltozott szemlélet megvalósítására, módszertanilag úgy vélem nem vitatható, hogy vannak olyan területek, témák és szituációk, amelyekhez nem adekvát a formális képzés, ahol sokkal eredményesebben működnek az informális, a személyiségre épülő formák és módszerek. Ezért úgy gondolom, hogy ezeken a területeken nagyobb eredmények érhetők el a szabadidős művelődési forma alkalmazásával.
A kutatási probléma tehát úgy is felvethető, - hogy az átalakult társadalom, az átalakult katonai szervezet, benne az átalakuló szervezeti kultúrával-, milyen módon és milyen elvek szerint tudja saját céljainak teljesüléséhez felhasználni a szabadidős művelődést, hogyan valósítható meg egy olyan optimális viszony, amely egyszerre képes figyelembe venni az egyéni autonómiákat és a szervezeti elvárásokat.
2. Kutatási célok:
Dolgozatomban be kívánom mutatni azokat a folyamatokat, amelynek keretében a társadalom, benne a hadseregek, - köztük a magyar hadseregek is-, kialakultak, fejlődtek, változtak. Tudvalévő a hadseregek nem szakíthatók el azoktól a konkrét történeti, társadalmi, kulturális hatásoktól, amelyek keretében működtek. Ezért bemutatom dolgozatomban ezeket a tényezőket, mint kereteket, hogy majd ezt folytatva bemutathassam a magyar véderő fejlődésének 140 éves történetét, ezen belül is a szabadidős művelődés alakulását. Fontosnak tartom annak hangsúlyozását, hogy amíg 1867-tel kezdődően az 1920-as évekig megindul a hadseregben egyfajta társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozás, - létrejönnek azok az intézmények, amelyek a környező társadalmak hadseregeiben is megtalálhatók -, addig a hadsereg mégis megmarad úri, nemzeti és keresztény. De hasonlókat mondhatunk el az 1945 utáni időszakra is, hogy szólamaiban ugyan megjelenik a nyilvánosság ígérete, de működésében ugyan azt a reprezentatív udvari nyilvánosságot valósítja, meg mint az előző, csak az ideológia változik meg és a korábbi elvek helyére a szocialista, nemzetközi és proletár fogalmak kerülnek. Nehéz ilyen körülmények között valahová kötni a szabadidős művelődés megújítását kötni. Ezért dolgozatomban a megújult szabadidős művelődéstől funkcionálisan azt kérhetem számon, milyen funkciót tölt be a személyiség kiteljesedésében, és milyen funkciót valósít meg a szervezeti kultúra kiteljesedésében.
A dolgozat célja tehát egy olyan elvi vázlat megfogalmazása, amely valamilyen módon kötődik a korábbi időszakok hagyományaihoz, abból, ami a progresszivitást szolgálja, magába foglalja, de elsődlegesen a szervezeti kultúra fejlődéséhez, a személyiség kiteljesedéséhez járul hozzá.
3. |
Következő 10 cikk | Előző 10 cikk |
|